KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: GYŰLÖLÖM MAGAMAT

0 14
Hogy gyűlölöm magam! Mindig csak Én!
Változva folyton s mégis változatlan.
Tükörszobába járok. S száz alakban
másolja halvány képemet a fény.

Csak Én! Csak Én! A Végtelen egy Én!
Kié a szirtben szunnyadó szobor-más?
Arcom kacag belőle: hű – de oly más.
Kié az árnyék a falon? – Enyém.

Nem gyűlöli úgy a rab tömlöcét,
hol örökös a végtelen sötét
s magába rogyva ordít társtalan: –
mint ahogy én utálom önmagam!

1909
Via Arcanum

Leave A Reply

Your email address will not be published.